Miről mesélhetnek a tolmácsok? S miről nem?
S egy további téma: az újságírók semlegessége kötelező. A bírók elfogultság-mentessége alapértelmezett. Viszont mi a helyzet a tolmácsokkal?
A tolmácsi semlegesség
Akárhol is dolgozzanak – a tolmácsok etikai kódexének kulcseleme a semlegesség. A tolmácsoknak mondatról-mondatra fordítania kell, s nem szabad ehhez hozzáadni a saját véleményét, érzelmeit, bárhol is tolmácsoljon, legyen az konferencia-terem, kórház, bíróság vagy börtön. Ez biztosítja azt, hogy a kapott információ semlegesen, torzítás-mentesen kerüljön átadásra, ami bizony ellenkező esetben megjelenhetne, ha a tolmácsnak a fordítás során lehetősége lenne kifejezni a véleményét. Ennek eredményeképpen a fogadó fél számára lehetőség nyílik arra, hogy – a tolmács szükségtelen ráhatása nélkül – befolyásolás-mentesen alakíthassa ki a véleményét.
A tolmácsok egyedül maradnak a gondolataikkal, érzéseikkeln
Az újságírók megvitathatják az ötleteiket a szerkesztőjükkel, a bírók az összes tény megvizsgálása után kihirdetik az ítéletüket, a tolmácsok viszont gyakran egyedül maradnak a gondolataikkal. Mint minden embernek, a tolmácsoknak is meg van a maguk véleménye és érzése. Csak egyszerűen gyakran nincs lehetőségük arra, hogy megosszák valakivel a gondolataikat.
A tolmácsi titoktartás
Mint sok más egyéb foglalkozás esetén, mint az orvos és az ügyvéd, a titoktartás a tolmácsok számára is kötelező. Ez egy kulcsfontosságú elv, amit minden tolmács igen szigorúan vesz. A legfontosabb szempont a következő: a tolmácsok beszélhetnek és írhatnak a munkájukról mindaddig, amíg nem fednek fel olyan titkot, ami mások számára nem ismeretes.
Javasolt kapcsolódó cikkek:
|
|
|
|
|
|
|