A fordítandó szöveg terjedelmének meghatározása régen és most

Míg egy programtermék ára végtelen határok között mozoghat, a fordítás ezzel szemben igen jól mérhető, így mind a megrendelő, mind pedig a fordító számára korrekt árajánlat adható.

Az elmúlt néhány évtized alatt gyökeresen megváltozott a fordítási terjedelem meghatározásának lehetősége. A digitalizálás elterjedésével párhuzamosan új lehetőség bontakozott ki.

Egy kis történelem – a lefordított szöveg alapján

"Még a digitális kor beköszönte előtt a fordítóirodák egy szellemes megoldást alkalmaztak. A forrásszöveg lehetett gépelt is, nyomtatott is. Ezek leütésszámának meghatározása nehézkes volt. Gondoljunk például a különféle folyóiratok, napilapok eltérő oldalméretére, vagy a gépelés sűrűségére, eltérő margójára. Nyilvánvaló, hogy ahány fajta forrás, annyiféle leütésszám-mennyiség az oldalon. Így a forrásszöveg alapján lehetetlen volt a fordítás terjedelmének mérése.

Ügyes megoldás született aztán arra, hogyan is mérjék hatékonyan a lefodított szöveg mennyiségét? Bevezették a kisoldal és a nagyoldal fogalmát. Az első 25 sor és soronként 50 leütést, azaz 1250 leütést, a második 30 sor és soronként 60 leütést, azaz 1800 leütést jelentett. S a fordítóirodák a rendeléskor megmondták a fordítónak, hogy a kettő közül melyik formátumban is várják az elkészült fordítást. S így aztán az oldalakat megszámolva, felszorozták az egy oldalra vonatkozó egységárral, s kijött a fordítás ára.

Ebben az időszakban tehát egyértelműen csak a lefordított szöveg terjedelme alapján lehetett a fordítói teljesítményt viszonylag pontosan mérni."

A digitális kor – már a forrásszöveg terjedelme alapján is lehetséges